A Rába völgyében, a vele párhuzamosan futó Lánka-patak mellett, a Cser északnyugati pereménél találhatjuk a több, mint 900 lakosú községet. Határa fekvésének köszönhetően két, eltérő arculatú részre tagolódik. A Rába és a Lánka közötti, többnyire lapályos ártéren leginkább réteket, legelőket és szántóföldeket találunk. A Rábát sűrű erdősáv, és árvízvédelmi töltések kísérik. A másik, délkeleti határrész itt-ott meredekebb peremekkel szegélyezett, enyhén emelkedő sík felszín, melynek kavicsos talaját erdők borítják, több helyen szántókkal és rétekkel megszakítva.
  Nem szeli át fontosabb közlekedési út a települést, legkönnyebben Celldömölk felől, Kemenesmihályfán keresztül, vagy Sárvár irányából közelíthető meg. Vasútállomása is van, a Szombathely-(Celldömölk)-Budapest vonalon, azonban az állomás a falutól mintegy 5 km-re, Lánkapuszta mellett található.

Ostffyasszonyfa a Kemenes-vidék történelmi emlékekben egyik leggazdagabb települése.
  A közeli, verescseri kavicsbánya területén a kora bronzkori időkből származó makói kultúra településének részletei kerültek napvilágra. A bánya környékén kelta telepnyomok is mutatkoztak, sőt, még egy Árpád-kori falu maradványai is előkerültek. A Törökdomb - népi elnevezése ellenére - talán egy őskori temetkezési hely lehetett.
  A települést először 1346-ban említették Azzunfalva néven. A közelben folyó Rábán már ekkor egy jelentős rév volt, amelynek a későbbi századok során hadászati jelentősége is lett. Ekkor fahidat készítettek, melynek helyére a 19. században épült vashíd. Miután ez a II. világháborúban elpusztult, az 1960-as évek végén építették a jelenlegi hidat (Ragyogó-híd).
  A falu első ismert birtokosa Lökös János volt, kit a 14. században fej- és jószágvesztésre ítéltek. Elkobzott birtokait így a kun eredetű Osl nemzetség kapta meg, kiknek leszármazottai lettek az Osttfyak. Rajtuk kívül, elsősorban rokoni kapcsolataik révén később a Csornai, az enyingi Török, a Zichy és a Vidos családok is szereztek itt részeket.
  A község nevében az Osttfy előtag egyértelműen korábbi birtokosaira utal, míg az utótag eredetére két magyarázat is van. Az egyik szerint a királyné tulajdona volt, a másik szerint Szűz Mária emlékét őrzi. Ezt látszik erősíteni egy 1758-as forrás, amely szerint volt itt egy csodatévő Mária-kép, amelyet 1620-ban menekítettek át a Sopron megyei Osliba.

Ostffyasszonyfának volt egy régi vára, amely 1250 körül épülhetett a Rába és a Lánka patak mocsaras környéke által védett területen. Ostffy Ferenc idejében a vár neve Kígyókő-vár volt. 1403-ban a várat a Garaiak lerombolták, annak okán, hogy Ostffy Ferenc Zsigmond király ellen lázadt. A ma embere e vár területét Csonkavár néven ismeri. Ostffy Miklós esztergomi nagyprépost kérésére engedte meg V. László király, hogy az Ostffyak lerombolt kígyókői váruk helyett új várat építhetnek. Ez a vár a mai római katolikus templom mellett, a Cserdombon épült 1456 táján. (E várhoz kapcsolódik az első iskola létrejötte is 1596 körül.) 1466-ban a Kanizsaiak fosztották ki, és elvitták az összes itt található oklevelet. Jelentősége megnövekedett a török támadások idején. 1538-ban 10 főnyi állandó őrség védte. Ebben az időben alakították ki érdekes erődítményrendszerét. Ennek lényege az volt, hogy a kastély közelében található templomot is beépítették az egész erődöt körülölelő falba, így az is része lett a várnak. 1571-ben az Ostffy örökösök felosztották maguk között. 1664-ben egy környéket érintő nagyobb török támadást követően került sor az utolsó felújításra, amikor a környékbeli települések jobbágyaival javíttatták ki a falakat.
  A vár pusztulásának oka a vallási békétlenség volt. A reformáció felélénkülésekor a földesúr, Ostffy Miklós ugyanis menedéket adott a kor egyik jelentős evangélikus prédikátorának, Szenczi Fekete István püspöknek. Az ő kiadását követelte tőle Kollonich kancellár. Mivel Ostffy erre nem volt hajlandó, Győrből és Pápáról rendeltek ki csapatokat a várkastély elfoglalására. Az uralkodó, I. Lipót parancsára az erősséget felrobbantották, (1680) ekkor magának a várúrnak is menekülnie kellett. Ostffy birtokait elkobozták, de azokat a következő évben visszakapta. A pusztításnak azonban nemcsak a kastély, hanem a templom is áldozatául esett. A romos falak építőanyagát a következő évtizedekben széthordták, ma csak az egykori várkert és a kút, néhány méter várfal és a még feltáratlan kripta maradt meg belőle, valamint a később felújított templomban található maradványok őrzik emlékét. Sajnos a várral együtt az iskola is elpusztult.

A törökök csak akkor hódoltatta a falut, amikor Pápát uralmuk alatt tartották, bár időközben többször is kísérletet tettek az adóztatásra.
  A fontos utak mentén elhelyezkedő település mezővárosi rangot kapott, amelyet egészen a múlt századig megtartott.
  1683-ban Osttfy Miklós a falu határában található Bánta-hegyet átengedte a jobbágyoknak szőlőművelésre. A 12 évi hegyvámmentességet követően a közeli Mihályfa és Sömjén hegytörvényét tette kötelezővé saját birtokán is.

1839 májusától szeptemberéig a faluban élő rokonainál, Salkovics Péter mérnöknél lakott Petőfi (akkor még Petrovics) Sándor. A mérnök és Petőfi apja, Petrovics István közeli rokonok voltak. Salkovics Mihály, a mérnök öccse egy vállalkozásához Petrovics Istvánt kérte fel kezesnek, de mivel a hitelt ne tudta visszafizetni, Petőfi szüleinek minden vagyona elúszott. Mihály ekkor beajánlotta mérnök bátyjához, aki ígéretet tett, hogy vállalja a költő további taníttatását. Így Salkovics Péter mérnök gondoskodott a 16 éves fiúról. Úgy tervezték, hogy két saját gyermekével együtt taníttatja, de talán az ifjúnak a szomszédos Csöngén élő Csáfordi Tóth (Széppataki) Róza iránti, köztudomásúvá lett vonzalma miatt erre ne kerülhetett sor. Együtt töltötte a nyarat másik rokonával, Orlay Petrich Somával is, aki később megfestette portréját. Több verset írt itt, amelyek a későbbi nagy költő szinte első próbálkozásai voltak. Ősszel tovább kellett mennie Sopronba, de a tervezett tanulás helyett katonának állt be. Petőfi emlékét őrzi a Ragyogó-hídon és az egykori Salkovics-házon elhelyezett tábla. Ennek a háznak az udvarán található egy kőasztal, amelyen állítólag verseit írta. A művelődési házban, - amely előtt a költő szobra is áll - emlékszobát rendeztek be, amelyben a Petőfi-relikviákon kívül láthatók Berzsenyi Lénárd Olmützben készített börtönrajzai is.

A község 1872-től körjegyzőségi székhely volt.
  Az 1848-49-es szabadságharc idején Kossuth szavára Ostffyasszonyfa és a környékbeli falvak egy zászlóalj huszárt állítottak fel. Ostffyasszonyfa neve úgy is be van írva a szabadságharc történetébe, hogy Vidos Márton huszárkapitány és Ostffy Sándor is részt vettek benne.

Az első világháború szomorú emlékhelye az ostffyasszonyfai hadifogoly-temető. A vasútállomással szemben Földvárpuszta területén létesítettek hadifogolytábort 1915-18. között. A tábor összesen 197 fa barakkjában, fennállásának alig 4 éve alatt összesen 160400 orosz, olasz, román, francia hadifoglyot őriztek. Egyszerre mintegy 30-40 ezer ember fért el. A tábort vízzel, villannyal és csatornákkal is ellátták. Többféle műhelyben dolgozhattak, saját tábori pénzt használhattak a foglyok. Bár önálló, nagyméretű kórháza és jelentős egészségügyi személyzete volt, az időnként kitörő járványoknak több, mint tízezer áldozata fekszik a közeli temetőben. 1918. novemberében feloszlatták a tábort, a hadifoglyok visszatérhettek hazájukba. A tábor szomszédságában létesítettek hadifogoly-temetőt. Hivatalos kimutatás szerint 10600 sír van a temetőben. A tömegsírokon számozott betonkövek jelzik az eltemetettek helyét, az egyes nemzetek sírparcelláin emlékművek vannak és van egy központi emlékoszlop is.
  Az egykori tábor helyét a mára beerdősült területen már csak néhány nehezen megtalálható betonfal-maradvány őrzi.

A község I. világháborús emlékművét 1938-ban emelték, amikor a korábbi evangélikus harangtornyot bástyaszerű építménnyé alakították. 1983-ban helyezték el a II. világháború áldozatainak emléktábláját. A harmadik oldalon Kocsis József koronaőrnek állítottak emléket.
  Ostffyasszonyfa kapcsán meg kell említeni még Derkovits Gyula szombathelyi festőművész édesapját, aki itt született. Czencz János festőművész 1885-ban ugyancsak Ostffysszonyfán született.
  Neves személyek mellett a magyar korona és a koronázási jelvények is "jártak" Ostffyasszonyfán. Budapestről való elszállításukban, mint koronaőr, Kocsis József, volt ostffyasszonyfai lakos is részt vett. A koronát a Budai Várból először Pannonhalmára, majd Veszprémbe és innen Kőszegre kellett vinni. Útközben Kocsis József koronaőr Ostffyasszonyfán meglátogatta testvéreit, így járt a korona vándorútján a faluban.

1997-ben nyílt meg a település határában a Pannónia Ring, a 4740 méter hosszú, autós, motoros gyorsasági pálya. Már első működési évében sok versenyzőt és látogatót vonzott. A Ringben márciustól október végéig rendeznek versenyeket, edzéseket a főleg nyugati autós és motoros klubok. Az intézmény különböző nemzeti és nemzetközi bajnoki futamoknak is helyt ad.

Nevezetességek

• Római katolikus templom (felső, jobb oldali kép)
  
    A Nagyboldogasszonynak szentelt templomot az 1730-as években vették vissza az evangélikusoktól. Erre már 1719-ben tett kísérletet a kormányzat az alispánon keresztül, de akkor a helyi birtokosok még elkergették a foglalókat. A 18. század első felében Kenyeri leányegyháza volt. 1774-ben lett önálló plébánia, akkortól a csöngei katolikus híveket is innen látták el.
    A korábbi templomot állítólag a 17. században alakították ki a kastélybeli kápolna felhasználásával. Romos szentélyét a 18. század közepén újították fel. 1777-ben bővítették hajóval, tornyot 1830-ban kapott.
    Az épület egyhajós, a hajónál kisebb, egyenes záródású szentéllyel. Északi oldalához sekrestyét építettek. A főhomlokzat előtt áll a négyszintes, órahelyes párkányú torony, rajta falazott gúlasisakkal. A hajó felett két, a szentély felett egy csehsüvegboltozat található. A szentély északi falába egy római kori feliratos követ építettek be. A déli oldalon álló gótikus stílusú, kőből faragott keresztelőmedencén ívelt pajzsban az Ostffy család szárnyas madárlábas címere látható. Mögötte a vakolatban felismerhető egy befalazott ajtó. A hajó déli falán található egy középkori befalazott ablakkáva, amely a hajó korábbi eredetét mutatja. A főoltár barokk stílusú képén Mária mennybemenetele látható (Schaller alkotása, 1731-ből). Mögötte is középkori faragványtöredékek vannak. A hajó elején álló orgonakarzatot három ív tartja. A szószék hangvetője empire stílusú, a keresztelőmedence vörösrézből készült.
  
  
• Evangélikus templom (második, bal oldali kép)
  
    Bár nem műemlék, az 1917-ben átadott, dombtetőn épült templom méreteinek és kivitelezésének szépsége miatt mégis figyelmet érdemel.
  
  
• Osttfy-kastély
  
    1840 körül épült klasszicista stílusban, de valószínűleg egy korábbi, földszintes, barokk ház bővítéseként. Erre utal, hogy a szerkezete jellegzetesen klasszicista, de a földszinten lévő helyiségek barokk boltozatúak. Az egyemeletes épület homlokzata középen előreugró, timpanonnal lezárt, középrizalitos. A nyílászárók a középső részen félkörívesek, a többi részen egyenes záródásúak. Belül szép öntöttvas korlátú lépcsőház látható.
    Jelenleg polgármestrei hivatal, TSZ-iroda és a Petőfi-emlékszoba található a kastélyban.
  
  
• Péteri-Takáts - Károlyi-kastély
  
    A Petőfi u. 1. alatti kastélyt a péteri Takáts család emeltette 1870-es években historizáló (eklektikus) stílusban. A 19. század végén már Takáts Gábor volt a tulajdonosa, aki Vas vármegye főügyészeként működött, majd az I. világháborúban huszárkapitányként harcolva 1914 decemberében elesett Limovánál. Később, mikor lánya, Valéria férjhez ment Károlyi Endréhez, a kastély egy részét a Károlyi-házaspár használta.
    Az 1945-ös kisajátítást követően szolgálati lakások, pártház és mozi működött benne. A rendszerváltozás után magántulajdonba került, tetejét kicserélték ugyan, de felújítása nem fejeződött be, jelenleg üresen áll.
  
  
• Weöres - Ostffy-kastély
  
    (Bajcsy-Zsilinszky u. 6.) A mai kastély két fázisban épült: földszinti részét a Weöres család a 19. század első felében építtette klasszicista stílusban. A família ezt a hagyomány szerint az 1850-es évek közepén bővítette egy emelettel, ekkor csatolták hozzá a T-alakban hátranyúló lépcsőházat, és ekkor kapta romantikus és historizáló (eklektikus) stílusú díszítőelemeit a rezidencia.
    A kastélyt 1916-ban Weöres (III.) Istvántól Ostffy (III.) Lajos Sopron- és Vas vármegyei főispán vásárolta meg, aki 1919. február 9-én átengedte a község számára, evangélikus lelkészlakás, orvoslakás és körzeti orvosi rendelő céljára. 1945 után az ÁFÉSZ vegyes- és italboltot helyezett el falai között. A rendszerváltást követően magántulajdonba került a kastély, jelenleg üresen áll.
  
  
• Weöres - Ajkay kúria
  
    (Dózsa Gy. u. 1.) A kúriát a Weöres família emeltette a 19. század második felében, eklektikus stílusban. Építése minden bizonnyal Weöres (II.) István Vas vármegyei főszolgabíró nevéhez köthető, akitől 1865-ben legfiatalabb fia, Weöres József örökölte a rezidenciát. A földbirtokostól 1890-ben Izabella nevű lányára szállt az épület. Weöres Izabellával kötött házassága révén dr. Ajkay Zoltán tulajdonába került a kúria a 19-20. század fordulóján, aki a hadseregnél orvos-tábornokként szolgált.
    Az 1940-es évek végén szolgálati lakásokat helyeztek el az épületben, jelenleg is ezt a célt szolgálja, valamint egy gyógytornász-rendelő is található benne. A kúriát kisebb kert övezi. A temetőben ma is áll az Ajkay család 1910-ben emelt kriptája.
  
  
• Eisenstädter - Weöres - Niczky-kúria
  
    (Kossuth L. u. 139.) A mai kúria elődjét az 1860-as években Eisenstädter Rezső bécsi állatkereskedő emeltette, aki Ostffyasszonyfán földeket bérelt, illetve kisebb birtokkal rendelkezett. A 19. század végén a Weöres család birtokába került az épület. Weöres Evelyn 1897-ben Niczky Ferenc grófhoz ment feleségül, ekkor a rezidencia a grófi család tulajdonába került; a házaspár legfiatalabb lánya már itt született, 1906-ban. Az eredetileg téglalap alaprajzú kúriát Niczky Ferenc oldalszárnyakkal bővítette, ekkor alakították ki a pavilonszerű, manzárdtetős sarokrizalitokat. A gróf az I. világháborúban - 1914-ben - hősi halált halt honvédszázadosként Lengyelországban.
    A II. világháború végén szükségkórházat helyeztek el a kúriában a tífuszjárvány miatt, ennek kiköltözése után a 10 szobás épület állaga teljesen leromlott. A helyi tanács a helyreállított épületben először szolgálati lakásokat helyezett el, így maradt ez egészen az 1990-es évek végéig. Ekkor magántulajdonba került, melynek során teljesen helyreállították.
  
  
• Vidos - Osttfy-kúria
  
    (Kossuth L. u. 82.) A kúriát Vidos Márton építtette klasszicista stílusban az 1850-es években. Vidos az 1848-49-es szabadságharc idején honvédszázadosként szolgált, 1860-ban Gizella nevű lánya már a kúriában született. Vidos Márton 1909-ben bekövetkezett halála után özvegye, majd fia, József lett a birtok tulajdonosa. Mivel Vidos egyik lányát, Katát Osttfy Lajos vette feleségül, így az Ostffy család tulajdonába került a kúria.
    Az államosítás után rendőrséget helyeztek el az épületben, majd az 1950-es években tanácsi lakásokat alakítottak ki falai között. 1986-ban magántulajdonba került az épület, ekkor felújították, nyílászáróit kicserélték. Napjainkban lakóházként használják.
  
  
• I. világháborús hadifogoly-temető
  
    Leírását l. feljebb.
  
  
• Nicki műgát
  
    A falutól néhány km-re, a Rába bal partján található az a kis üdülőfalu és kedvelt horgászhely, mely a Rába duzzasztógátja mellett épült.

Fontosabb címek

• Polgármesteri hivatal
    Cím: 9512 Ostffyasszonyfa, Kossuth L. u. 40.
    Telefon: 95/394-001
  
  
• Ostffyasszonyfa honlapja
  
  
• A Pannónia-Ring versenypálya honlapja
  
  
• Térkép