![]() |
Nagysimonyi jellegzetes kemenesaljai falu, ott fekszik, ahol a Cinca völgyének síksága
és a Cser magasabb platója találkozik. A cseri részt, mely a község északi határán fekszik,
erdők és rétek, szántók mozaikja borítja. Peremvidékén, mely völgyekkel tagolt, a falu
irányában ereszkedő dombos lejtő, présházakkal, pincékkel teletűzdelt szőlőterületek vannak.
Ezzel szemben a déli határ, a Cinca melléke alacsonyabb, enyhén hullámos-dombos lapály, ahol
a szántóföldek túlsúlya jellemző.
Közúton a Sárvárt Celldömölkkel összekötő harmadrendű főúton juthatunk ide, mely
átszeli a községet. Vasúti megállóhellyel is rendelkezik, a Szombathely-Celldömölk(-Székesfehérvár-
Budapest) fővonalon.
Az írott források 1237-ben jelzik először a falu meglétét, Simun néven. A középkorban
még helybeli nemesek birtokolták, de a későbbi századok során részeket szereztek itt a Nádasdyak,
Draskovichok, majd a 18. században a Batthányak is.
Nagysimonyiban szilárdan tartja magát a hit, mely szerint a nándorfehérvári hős
vitéz, Dugovics Titusz a falu szülötte. Bár ezt semmilyen történeti bizonyíték sem igazolta
még, a község iskoláját is róla nevezték el. Viszont a falu egykori birtokosai között volt
a Dugovics család is, amelynek lehetett vérségi kapcsolata a végvári vitézzel.
A lakók 1549-ben voltak kénytelenek első ízben a törököknek hódolni. 1567-ben
német zsoldosok fosztogattak a faluban. Később, a sárvári vár védelmére Nádasdy Ferenc
őrhelyet alakíttatott ki itt, a helyi nemeseket felfegyverezte, ágyúval (tarackkal) is
ellátta őket.
A településtől északra fekvő lejtőkön régóta termesztenek szőlőt, erről
1683-ból már van írásos emlékünk.
A jelentős szőlőművelés mellett a másik jellegzetes határrész a Cser, ahol régebben juh-,
szarvasmarha-, és sertéslegelők voltak.
A lakosság kezdetben római katolikus hitű volt, azonban, Kemenesalja sok más
községéhez hasonlóan, 1541-ben, földesuraikat követve evangélikus vallásra tért át.
A falu egyben a környék zsidóságának is központja volt, hitközségüket 1720-ban
alapította a Németországból áttelepült 18 család (összesen 63 fő). A 19. században
zsinagóga is épült, melyet egy tűzeset után 1892-ben felújítottak. 1953-ban a már
használaton kívüli épületet lebontották, helyén ma postahivatal található. Temetőjükben,
melyet ma a vasúti sínek választanak el a községtől, tartották 1877-ben az első magyar nyelvű
zsidó egyházi beszédet a megyében. Ugyanitt szép múlt századi sírköveket láthatunk, köztük
az 1944-ben elhunyt tudós rabbi, Weisz "Sabtaj" Simon síremlékét, mely mellett elhelyezett
ládikába az ide zarándoklók alkalmanként kívánságcédulákat dobnak.
A község címerét 1994. október 23.-án avatták fel, a nemes Dugovich család
címer-elemeinek felhasználásával tervezték.
Nevezetességek
Fontosabb címek