A 600 körüli lélekszámú község a Marcal partjain, Vas megye keleti szegélyén, a megyehatártól nem messze helyezkedik el. Területe nagyrészt sík, a Marcal, és a falutól nem messze északra beleömlő Cinca patak mellékét rétek, legelők, helyenként szántók fedik. A délnyugati, kicsit magasabb határrész szinte teljesen mezőgazdasági művelés alatt áll. A mai település a 19. század végén jött létre Merse és Belsővat egyesítésével. Jelenleg a Marcal bal partján álló Merse a központ, míg a jobb parton megbúvó kicsiny Belsővat mindössze egyetlen utcácskából áll.
  Megközelítése nem nehéz: a Celldömölk-Pápa főútvonal átszeli a községet. Belsővatra egy leágazó bekötőút vezet. Legközelebbi vasútállomás Külsővat (Bánhalma) mellett található, kb. 2 km-re.

A falu határából több helyen kerültek elő régészeti leletek, bizonyítva azt, hogy a terület már az őskortól kezdve lakott hely volt. A "Celli úton aluli" dűlő területéről, a mai futballpálya mögötti részről őskori cseréptöredékek kerültek elő, a falutól nyugatra eső Hímes-kő helyén egykor nagy kiterjedésű őskori telep, földvár volt, melynek kora a rézkor és a bronzkor első fele körüli időkre eshetett. A mersei és a külsővati római kori leletek bizonyítják, hogy a Marcal mentén is voltak római települések.
  A község első írásos említése 1252-ből származik, neve a Merse családra utal. A fiatal Mátyás király ellen 1459-ben szervezett Garay-féle felkelésben részt vett a Merse család is, így a felkelés leverése után Mátyás a Mersék birtokait a Sámsonfalviaknak adta. Ezen család tagjai főként katonáskodásban tűntek ki, a törökök elleni harcokban. Jeles, és ismert család volt a Vathy, melynek leszármazottja, Vathy László 1404-1426 között kőszegi várnagy volt.
  A két megye határán, a Marcal fontos átkelője mellett fekvő falut kisnemesek birtokolták, és vámszedő hely is volt. Nemesi családjai közül a Hosszútóthy, Káldy, Szegedy, és Vidos családok említhetők meg.
  A török időkben többször is hódolásra kényszerültek, de 1648-ban visszautasították az adófizetést, elszegényedett állapotukra hivatkozva. A török portyázásokra emlékeztet a határban fekvő "Iccés-rét" is. A legenda szerint itt van elásva bivalybőrbe varrva a menekülő törökök kincse. Az arany minden hetedik évben feljön a felszínhez közel, ilyenkor lehetne a legkönnyebben kiásni, de mihelyt valaki megszólal, az arany ismét a mélybe süllyed vissza, - újabb 7 évre.
  A falutól délnyugatra volt egykor Hímeskő, köznemesek által birtokolt helység, mely a török idők során elpusztult.
  1708-ban Kisfaludy György kuruc brigadéros táborozott itt, az átkelőt felügyelve.
  Mersén született, 1805-ben Vidos József, későbbi nemzetőr ezredes, kormánybiztos, akinek földi maradványait a falu határában álló kriptában helyezték el.
  Az 1809-es francia hadjárat emlékét a Marcal átkelőjének védelmére épített "Sánc" őrzi.

Nevezetességek

Fontosabb címek: