Kemenesalja közepén, félúton a Ság-hegy és a Kis-Somlyó között, a Kodó patak mellékén helyezkedik el a mintegy 300 lakosú település. Két részből, Nagy- és Kisköcskből áll, a két falurész között a Csikászó-patak folydogál közeli befogadója, a Kodó felé. Határa többé-kevésbé sík, megművelt terület, de keletre és nyugati irányban nagyobb kiterjedésű erdők borítják a felszínt.
  Közlekedési helyzete nem túl kedvező, csak mellékutak érintik. A 8-as főútról Borgátánál letérve az üdülőtelep előtt leágazó úton 3 km-t haladva érhetünk ide.

Az Árpád-korból származik az első írásos adat (Kuscku - 1237), amikor még egyetlen községként létezett, a karakói várispánság részeként királyi birtok volt. A későbbi időkben a Héder nemzetségből származó Keöchky család lett a legnagyobb birtokosa, de rajtuk kívül a Nádasdyak és a Káldyak is szereztek itt birtokrészeket.
  A 15. században Köcsk három részre szakadt, Kis- (Nemes-), Nagy-, és Középköcskre. Mint nevéből is sejthető, Kisköcsköt főként nemes kisbirtokosok lakták. 1598-ban kezdődött a falu számára a török hódoltság korszaka. Őket érte a környéken a legnagyobb, legtöbb áldozatot követelő török támadás. 1646-ban, Szent Bertalan napja körül a két falura, láthatólag elrettentő szándékkal, váratlanul lecsaptak a kanizsai törökök. Kisköcskről 24 házból 77, Nagyköcskről 19 házból 83 embert vittek fogságba. Nincs adatunk arról, hány embert gyilkoltak meg, de több évtizeden keresztül pusztaként tartották számon mindkét falut, csak Középköcsk számított lakott helynek. Az akció során több környékbeli települést is megtámadtak, de úgy tűnik, elsődleges céljuk Köcsk volt. Csak 1638-tól kezdek visszatérni a lakosok, akik a Csikászó-patak két partján letelepedve megalapították az új községeket, melyek egészen a 20. századig független közigazgatással rendelkeztek.
  Köcsk a Batthyányak idejében virágzott fel újra, a 18. században. A volt Köcsky-birtokokat ekkor ők szerezték meg, és az intai uradalom részévé tették.
  1937-ben egyesítették a két településrészt, azóta viseli hivatalosan a Köcsk nevet. Ekkor Középköcsk az idők során már elenyészett, beolvadt. 1950 október 22-ig körjegyzőségi székhely volt, amelyhez Egyházashetye és Kemeneskápolna is tartozott. 1970 és 1990 között társközsége volt az egyházashetyei közös tanácsnak, 1990 óta önálló önkormányzattal rendelkezik.

Nagyköcsk keleti felén, a mai temető környékén állt az egykori, Szent Györgyről elnevezett templom, amely a török támadáskor erősen megrongálódott. 1698-ban már csak a falai és a bolthajtásos szentélye állt. Annyit még meg tudtak akkor állapítani, hogy tornya is lehetett.
  A kisköcski részen, egy útelágazásban tűzoltószerházas harangtorony állt, melyet a hagyomány szerint régen törvényházként használtak, ide idézve meg a törvénysértő lakosokat.

Nevezetességek

Fontosabb címek