Az alig 200 lakosú település Kemenesalja északkeleti részén, a Cinca patak mellett fekszik. Határa jellegzetes kemenesaljai hullámos síkság, mely szinte teljes egészében mezőgazdasági művelés alatt áll, bár találunk kisebb erdőfoltokat a falu nyugati és délkeleti határában is. A Cinca partjai mentén még itt-ott fellelhetők az egykori árterek növényzetének maradványai. Mellékága, a kicsiny Rőke ér felső szakaszánál, a Cser elsimuló lankái alatt vizenyős rétek borítják a felszínt.
  A községet elkerülik a nagyobb forgalmú utak, legegyszerűbben Celldömölk felől, a Vönöck(-Kenyeri) irányába tartó úton közelíthetjük meg. Legközelebbi vasútállomás Celldömölkön van, kb 4 km-re.

A falu határa ősidők óta lakott hely, ezt bizonyítják azok a régészeti leletek, melyek a Felső-Marcal-melléke dűlőből, illetve a Cinca pataktól északra emelkedő dombhátról gyűjtöttek be. Köztük találhatóak újkőkori, réz-és bronzkori, valamint bronzkor végi emlékek is. Az innen származó bronzkincs többek között kard-, sarló-, és baltatöredékek, ma a Nemzeti Múzeumban láthatóak.
  A római idők emléke az a korabeli hadiút, amely a falu határában, Kemenessömjén - Vönöck irányába vezetett. Kiemelkedő, kavicsos domborulatként nyomai még ma is fellelhetők a szántásokon.
  Első írásos említése (Zenthmarton) már templomára is utal. 1592-ben hódolt először a törököknek. 1643-ban engedélyt kértek a megyétől a hódolásra, vagy segítséget a támadók ellen, hogy lakóhelyükön maradhassanak. Mindezek ellenére 1685-ben elnéptelenedett településként tartották számon.
  Története során korábban többnyire kisnemesek birtokolták, 1744-ben a 143 férfiból 77 volt nemes. Hosszú ideig a környék jelentős evangélikus vallási központja volt, Vönöck és Szentmárton közös prédikátora lakott itt.

Nevezetességek

Fontosabb címek