A Kemeneshát dombvonulatának lankái alatt találhatjuk a mintegy 600 lakosú községet. Határának északi részét a Cser fennsíkja foglalja el, ahol akác- és fenyőerdőket, cseres-tölgyeseket, réteket, facsoportos-bokros legelőket találunk. A fennsík szelíd lejtőkkel ereszkedik le a Kemenesalja már csak enyhén hullámos síkságára. A lejtőkön sok évszázados hagyományokkal szőlőművelés folyik, melyet csak néhol szakítanak meg kisebb veteményeskertek, akácosok. A falutól délkelet felé, az "Alsómezőn" más a táj jellege, itt a Cinca patak egykori árterén, és széles völgyében főleg mezőgazdasági területeket találunk, összefüggő szántóföldekkel, a patak mellékén egy nyárfaerdővel és a hajdani "berek" ma már csak bozótos maradványaival.
  Főbb közlekedési utak nem érintik a községet, legkönnyebben Celldömölk felől, a vele gyakorlatilag összeépült Kemenesmihályfán keresztül közelíthető meg. Legközelebbi vasúti megállóhely Kemenesmihályfán, 1,5 km-re van, illetve a celldömöli állomás, ahonnan autóbuszjáratokkal utazhatunk ide.

A falut első ízben 1280-ban említik az írások, Semyen néven. A hagyomány szerint a honfoglalás idején erre a vidékre egy Semjén nevű vitéz érkezett.
  Első birtokosai az Osl nemzetségbeli Ostffyak voltak, akik hosszú évszázadokon át megtartották itt birtokaikat. Később leszármazottaik, a Zichyek és Vidosok, majd az enyingi Török, és a pápai Esterházy család szereztek itt területeket.
  A 16-17. században a lakosság többször is kénytelen volt a törököknek hódolni, különösen Pápa eleste után fordult rosszabbra a helyzet.
  A hitújítás során itt is, mint Kemenesalja nagyobb részén, az evangélikus vallás terjedt el. Az időközben leromlott állapotú, régi templomot az evangélikusok használták hosszú ideig. Az ellenreformáció során a templomfoglaló bizottságot a falu lakói botokkal, fejszékkel felfegyverkezve elűzték, azonban a bizottság csakhamar katonai segítséggel visszatért, így sikerült a templomot erőszakkal visszafoglalniuk.
  A település jellegzetesen nemesi falu volt, 1698-ban 9, 1835-ben már 49 nemesi családot írtak össze.
  A falu életében mindig fontos szerepet töltött be a szőlőhegy, az itt alakult hegyközség rendtartását 1774-ben rögzítették írásba. Ez az egyik legrégebbi ilyen jellegű fennmaradt iratunk.
  Itt lakott 1798-tól 1803-ig Berzsenyi Dániel, akinek innen indult el költői pályafutása. Egykori lakóháza már nincs meg, helyét emléktábla jelzi. A Kis-hegyen álló présháza azonban ma is látható, belsejében múzeumot rendeztek be.
  Az utolsó évszázadokban a Berzsenyi, Radó és Deutsch családok voltak a község földesurai, akik sokat tettek a település felvirágzásáért. A három kastélyból kettő napjainkban is áll még, a Deutsch-kúriát az 1980-as évek elején lebontották.
  A falu 1939 - 1946, valamint 1982 - 1992 között a szomszédos Kemenesmihályfával Sömjénmihályfa néven egyesült, de a lakosság mindkét esetben a különválás mellett döntött. 2000-től már önálló jegyzőséggel is rendelkezik. A két falu között azonban csak a helységnévtáblák jelzik a közigazgatási határt.

Nevezetességek

• Római katolikus templom
  
    A Kisboldogasszonynak szentelt templom középkori eredetű, első írásos említése 1339-ből való. A reformációig feltehetően plébániatemplom volt, és a szomszédos Mihályfa is hozzátartozott.
    Az 1550-es évektől, a reformáció során az evangélikusok kapták meg, akiknek a fokozatosan pusztuló épületet végül sikerült rendbehozniuk. A rekatolizáció idejében - a falu lakóinak merész ellenállása után - fegyveres erővel foglalták vissza az evangélikusoktól.
    Az ezt követő időkben többször végeztek javításokat a templomon, mai homlokzatát 1892-ben kapta.
    Az épület homlokzata dísztelen, barokk ablakai félkörívesek, a sekrestyén lévő ablakok és a torony alatti bejárat egyenes záródású. A torony alsó részén a köpenyfal lábazatszerűen veszi körül az emeleti toronytestet, a bejárati oldalon timpanonszerű párkánymegoldással. A harangok szintjén a toronyban négy félköríves ablak, felette órahely. A főpárkány mind a négy oldalán háromszögű oromzatból nő ki a nyolcszögű gúlasisak. A templomban két négyzetes pilléren tömören falazott mellvédű orgonakarzat van, a hajó és szentély csehsüvegekkel fedett, a hevederek barokk tagolású falpillérekre támaszkodnak. A padok népies barokk részletképzésűek, a szószék - hangvetőjén Mózessel és vázákkal - copf stílusú alkotás.
  
  
• Evangélikus templom
  
    A Kemenessömjénben élő - egyébként máig túlsúlyban lévő - evangélikus lakosságnak sokáig nem volt saját temploma. Egykoron a katolikus templomot használták, majd ennek erőszakos visszafoglalása után Dömölkre jártak a hívek hitüket gyakorolni. A templom története szorosan összefonódik az iskola sorsával. Az 1852-es évben a sömjéni gyülekezet iskola és tanítói lakás céljára egy zsúpfedeles jobbágyházat vásárolt Ajkay Jánostól. Az épületen 2 szoba lévén, egyiket átadták a tanítónak lakásul, a másikat iskolának használták. Mivel ez a kis hajlék hamarosan kevésnek bizonyult, Berzsenyi Miklós támogatásával a régi épület helyére egészen új, az akkori kor igényeinek is megfelelő iskola és tanítólak épült.
    Néhány évtized múlva újabb bővítés vált szükségessé. A régi iskolát értékesítették, a mai evangélikus templom épületét 1888-ban Dr. Berzsenyi Jenő és Radó Dénes földbirtokosok anyagi segítségével építette az evangélikus gyülekezet, melyben az akkori igényeknek mindenben megfelelő iskola és tanítói lakás is volt. A harmóniumot 1889-ben vásárolták 119 Ft-ért, és egy év múlva, 1890-ben már könyvtár is nyílt. Később, 1933-ban, további tanterem, és kétharangos torony épült hozzá.
    Sokáig itt működött a község iskolája, amelyet 1948-ban államosítottak, majd 1951-52-ben a felső tagozat Kemenesmihályfára került át, itt csak az alsó 4 osztály működött, 2 tanteremben, összevont formában. 1978-ban az iskolát megszüntették, a gyerekek azóta Kemenesmihályfára (esetenként Celldömölkre) járnak tanulni.
    Az egykori tantermek egyikét most istentiszteletek céljára használják, a másikban a községi könyvtár működött egy ideig.
  
  
• Berzsenyi-kastély
  
    A község talán legszebb ékessége a Berzsenyi-kastély. A Berzsenyi-család ősei a XV. századig vezethetők vissza. Az ősök a veszprém megyei Nagy-Börzsöny-pusztára kaptak királyi adományt. Innen származik a nemesi előnevük: egyházasberzsenyi. Berzsenyi Jenő orvosdoktor 1845-ben Nemesmagasiban született, Vas vármegye tiszti főorvosa volt. Élénken részt vett a társadalmi, megyei és országos ügyekben. 1905-10-ig a celldömölki kerület országgyűlési képviselője volt. A kastélyt ő építtette 1904-05-ben, szecessiós stílusban, amely szép parkosított környezetben helyezkedik el.
    A második világháború után különböző kulturális rendezvények, és leányok számára traktoros iskola színhelye volt.
     1958-74-ig a Kállai Éva Gyermekotthonban 100 gyermeket gondoztak itt, (és a Radó-kastélyban), miközben mindkét kastély óvoda is volt egyben. Ekkor a kastély mögött kétszintes szolgálati lakás épült.
    Az ezt követő időkben a kastély a KSH SZÜV Oktatási Központ tulajdonába került. Részben számítástechnikai oktatás folyt benne, részben vállalati üdülőként használták. Ennek során némileg átalakították. Színvonalas, többnyire 2 szobás, külön fürdővel, TV-vel ellátott lakosztályaiban összesen 38 vendéget tudott fogadni. Családi összejöveteleket, egyéb rendezvényeket bonyolítottak le, kérésre. Gyakran látogatták külföldi vendégek is. Ezekután az épületet egy osztrák vállakozó vásárolta meg, aki jelentős anyagi ráfordítással eredeti szépségében állította vissza. A parkban ekkor épült a szökőkúttal díszített kis tavacska, és átépítették a volt szolgálati lakásokat is (amelyek teljesen már nem készülhettek el). Továbbra is kastélyszállóként működött, illetve rendezvényeket szerveztek itt. Azonban a tulajdonosnak anyagi nehézségei miatt meg kellett válnia a kastélytól.
    2005-ben a kastély egy budapesti cég tulajdonába került, akik információink szerint wellness központot terveznek itt kialakítani.
  
  
• Radó-kastély
  
    A község másik nevezetes épülete a Radó-kastély. A Radó-család ősei a XI. századig vezethetők vissza. A szentmártoni előnevet a XVI. század óta viselik. A szentmártoni Radók közül a századok folyamán többne viseltek országos, vármegyei tisztségeket.
    A kastélyt Radó Gyula építtette 1880 körül eklektikus stílusban. A kétszintes épület két szélén timpanonok, középső részén felül erkély, alul üvegezett előtér volt.
    A második világháború után, 1945 szeptemberétől járványkórház működött itt.
    1947-től iskolai célokat szolgált az épület, az alsó tagozatosok jártak ide.
    Ezután néhány évig üresen állt, majd átépítették, a teraszt és az üvegezett részeket befalazták, a timpanonokat lebontották, így az épület elvesztette jellegzetes külsejét. Egy ideig a Berzsenyi-kastéllyal együtt gyermekotthonként, illetve helyi óvodaként működött. Az utóbbi évtizedekben a polgári védelem raktárként használta, fenntartására azonban kevés figyelmet fordítottak, így az egykor gondozott park, játszótér teljesen elvadult, az épületen is látszanak a romlás jelei, bár állapota a körülményekhez képest még meglepően jó.
    Jelenleg elhagyottan áll, jövője egyelőre bizonytalan.
  
  
• Berzsenyi Dániel lakóháza, emléktábla
  
    A községben a Berzsenyi-kúria helyén álló utcafronti épületen emléktábla jelöli azt a helyet, ahol a költő élt sömjéni évei alatt. A kúriát a telekkel együtt a XX. század elején bizonyos Radó nevű parasztcsalád vette meg Berzsenyiéktől. Később Szűts Istvánné (szül. Radó Mária) adta el Szente Mihály gazdának, aki 1917-ben a nádtetős, két oldalról tornáccal szegélyezett kúriát pajtává alakította át úgy, hogy egyik (hátsó) szobáját és a tornácot lebontotta, az ablakokat betéglázta, a falak magasságát pedig megemelte. Az átalakítás során egy hatalmas mestergerendát vettek ki belőle, amelybe a következő felirat van belevésve: 1753.K.H.4.N.K.F. Ezt a gerendát a pajtában helyezték el, abba nem építették be. A régi házat tehát az évszám alapján valószínűleg 1753-ban építették. A pajtát 1967-ben lebontották, az erős gerendát 3 hosszanti darabra szétvágták, és a szomszédos telken álló ház gazdasági épületébe illesztették be, ahol ma is látható.
    A Berzsenyi utca 57. számú ház falán lévő emléktáblát az általános iskola tanulói minden év májusában megkoszorúzzák, így emlékezve Berzsenyi Dánielre.
  
  
• Berzsenyi Dániel szobra
  
    A katolikus templom mellett, a kultúrházzal és polgármesteri hivatallal szemben levő kicsiny Erzsébet-park nevét Magyarország királynőjéről, Erzsébetről kapta. 1896-ban a honfoglalás millenniumának tiszteletére négy hársfát ültettek ide, amelyet a nép sokáig "Erzsébet fái"-nak nevezett. Berzsenyi Dániel bronz mellszobrát a Kemenessömjénért Alapítvány állíttatta 1991-ben. Az alapítvány a parkot is megszépítette, fákat ültetett a falu lakóinak lelkes közreműködésével. Azóta a faluközpont kedves színfoltja, amely gyakran ünnepi megemlékezések színhelye is.
  
  
• Berzsenyi-pince
  
    A költő egykori présháza a Kis-hegy szőlői között, a falutól alig 1 km-re található. A hajdan itt állt öreg cseresznyefa árnyékában írta verseit, helyét ma egy táblával ellátott emlékkő jelzi. A présház egyik helyiségében múzeumot rendeztek be, emellett néha rendezvények, összejövetelek színhelye is. Az épület alatt hatalmas borospince húzódik.
  
  

Fontosabb címek

• Polgármesteri hivatal
    Cím: 9517 Kemenessömjén, Berzsenyi u. 19.
    Telefon/Fax: 95/435-018
    e-mail:onkormanyzat@kemenessomjen.hu
  
  
  
• Kemenessömjén honlapja
  
  
• Postahivatal
    Cím: 9517 Kemenessömjén, Berzsenyi u. 21.
    Telefon/Fax: 95/435-010
  
  
• Kemenessömjéni Berzsenyi Közalapítvány
    Cím: 9517 Kemenessömjén, Berzsenyi u. 19.
    Vezető: Somogyi Tamás
  
  
• Kemenessömjénért Alapítvány
    Cím: 9517 Kemenessömjén, Berzsenyi u. .
    Vezető: Mesterházy Ilona