![]() |
Kemenesalja északi részén, ahol a Cser lankái már szelíden, alig észrevehetően simulnak
be a Marcal mellékének síkjába, fekszik a csaknem ezer lakosú község. Területének nagyobb része
jellegzetes kemenesvidéki síkság, mely többnyire mezőgazdasági művelés alatt áll. Csak délre,
a Marcal folyó és a Cinca patak találkozásának környékén levő rétek, és a Szergény felé eső
határrészen emelkedő kicsiny vulkanikus dombok erdőfoltjai különülnek el a tájból. A falutól
északra már más a táj jellege, a Cser (Kemeneshát) alacsony fennsíkjának kiterjedt erdőségei
húzódnak.
A fő közlekedési utaktól távol esik a település, Celldömölk felől érkezve a
Kemenesszentmárton-Vönöck irányába tartó úton haladva, majd Vönöcknél jobbra letérve érhetjük
el a falut.
A mai település két falu, Nemesmagasi és Pórmagasi egyesüléséből keletkezett 1906-ban.
Az írásos emlékek szerint azonban eredetileg egy település lehetett (Mogos - 1331;
Magassi - 1353), mely a 14. században válhatott külön. A főként kisnemesek által
lakott részből lett Alsó- vagy Nemesmagasi. A másik, a bakonybéli apátság
kezébe került rész neve tulajdonosai miatt változott meg (Apathfolde - 1433; Apathy Magassy
- 1447), később elhelyezkedése, illetve lakosai alapján kapta a Felső- és
Pórmagasi elnevezést.
Pórmagasit a bencések a Garai és a Magassy családoknak adták bérbe, később az
Esterházyak pápai uradalmának lett része.
Nemesmagasit - nevéhez hűen - valóban nemesek lakták, 1754-ben már 52 nemest írtak
össze. (Berzsenyi, Guoth, Győrffy, Illés, Magassy, Mesterházy és a Smidéliusz családok).
Ennek köszönhető, hogy a faluban már 1848 előtt kaszinó működött.
1944-ben, a német megszállás után Darvas József író, szerkesztő, politikus
itt lakott illegalitásban a háború végéig. Ittlétének emlékét tábla is őrzi.
Nevezetességek
Fontosabb címek