A Rába völgyében, a Lánka-patak mentén találjuk a kb. 500 lakosú községet. Határának északnyugati része síkság, ártér, míg délkelet felé a Kemeneshát, itteni nevén a Cser lankásan emelkedő felszíne húzódik, melyet legelők és erdők borítanak.
  Legkönnyebben Sárvár - Ostffyasszonyfa felől közelíthetjük meg, a Kenyeri - Pápoc irányába tartó országúton.

Határában több ókori leletet találtak a régészek. A Rába, és a Lánka partjain késő bronzkori urnamezős kultúra telephelyeit találták, a közelben levő Magasparton egy bronz kard került elő. Több sírhalmot is feltártak, ezek egyikéből származik az a bronz- és vaslemezekből összeállított sisak, mely ma Szombathelyen, a Savaria múzeumban látható.
  A község neve először 1409-ben szerepel, Chenge alakban. Bár egyes jelek arra mutatnak, hogy létezett egy ősibb falu is, Ol néven, bár nem pontosan a mai helyén, hanem némileg Asszonyfához közelebb. Eredetileg az Ostffy család birtokolta, tőlük örökölték leányágon a Keszyek és a Vidosok. A 17-18. századra már több köznemesi birtokosa is volt.
  A török időkben - a környék többi településéhez hasonlóan - többször is hódolni kényszerültek, de tartósan csak Pápa eleste után adóztak.
  A reformáció hatására a lakosság evangélikussá lett, melyen később az ellenreformáció sem tudott sokat változtatni. Egyházközségüket azonban csak 1784-ben alakíthatták újra, ezt követően építették fel barokk templomukat is.
  A falu híres szülötte Weöres Sándor költő, egykori lakóházában emlékszobát hoztak létre.

Nevezetességek

Fontosabb címek